In memoriam
Kormos Gizella
(1934-2018)

 

Hát a matematikát ki tanítja? – kérdezte a legendás Pati Nagy Ferenc tanár úr az 1960-as évek elején az 5+1-es oktatási rendszerben az iskolakertben kertészeti gyakorlaton tevékenykedő fiútól, H.Z.-től. – Az az áldott jó Gizi néni. – volt a diák válasza; megkönnyítve ezzel Feri bácsi dolgát, aki többeket azzal tisztelt meg, hogy mint Petőfi A helység kalapácsa c. vers szereplőit, állandó jelzővel  illette őket. Így lett Kormos tanárnő találó epitheton ornansa: „áldott jó”.

Tanítványai és munkatársai megrendüléssel és őszinte gyásszal vettük a hírt haláláról, mely lelkünkben előbb mély csendet parancsolt, majd életéből, munkásságából számos képet villantott fel. Igen, az emlékezés tartozás a holtnak, kötelessége az élőnek.

Minden ember életre szólóan  viszi magával azt, amit és ahonnan induláskor küldetésül kapott.

 

Csornán született 1934. március 15-én. Édesanyja és annak velük élő leánytestvére nevelték nagy szeretettel és odafigyeléssel. Elemi iskolai tanulmányai befejezése után polgári iskolába íratták, amelyet az egyik női szerzetes rend működtetett. (Akkori elképzelése szerint gyors- és gépíró szeretett volna lenni.) Az iskolák államosításával, ill. a szerzetesrendek feloszlatásával ez az iskolatípus megszűnt, tanulmányait sikeres különbözeti vizsga letétele után a város gimnáziumában folytatta. Ott szerette meg a matematikát, s mivel imponált neki a tanári pálya, ezért az ELTE mat-fiz. szakára jelentkezett. A fizikát ugyan olyan nagyon nem szerette, de a matematikához nem volt más párosítás. Az akkor 4 éves egyetemi képzés befejezése után 1957. augusztusában a sümegi – az akkor már újra  – Kisfaludy Sándorról elnevezett  gimnáziumba helyezték.

1956-ban egy nemzedékváltás volt az intézményben, sok fiatal férfi tanár érkezett, hisz a tantestület tanárainak egy része eltávozott a más városba költöztetett II.sz. Építőipari Technikummal együtt. Jellemzően akkor még a középiskolai tanárok zöme férfi volt. Sümegen 1957 őszén csak az igazgató úrnő, a nagy tekintélyű dr. Homér Janka, a feledhetetlen Farkas Alexandra Piroska és a pályakezdő Kormos Gizella voltak a nőtanárok. Elsősorban matematikát, és a reáltagozaton ábrázoló geometriát oktatott. Szerette az utóbbi tárgyat is, így az ELTE-n ábrázoló geometriából is tanári oklevelet szerzett.  Fizikát alig oktatott, ha elkerülhetetlen volt, akkor is csak egy-egy osztályban, akkor sem végig. A kísérletezésben gyakorlatlan, bevallottan ügyetlen volt.

Mint tanár az „áldott jó” Gizi néni maga volt  a megértés, a szelídség, a türelem, a hűség, az alázat és jóság, tisztelte és megbecsülte tanítványai  méltóságát. Hangos szó, indulatos megjegyzés akkor sem hagyta el ajkait, ha megbántották.

Matematikából elméletileg kiválóan felkészült; kedvenc szakterülete a számelmélet, a kombinatorika és a geometria voltak. Még az egyetemről megismert Giczi Margittal, barátnőjével együtt sikeres megoldói és beküldői voltak a Matematika Tanítása c. didaktikai szaklap által kitűzött nívós feladatoknak. Talán senkit sem buktatott meg, de jelest csak nagyon megalapozottan adott. Jóságával, hiszékenységével néhány kamasz visszaélt. Előbb-utóbb kiderült a turpisság, de soha nem volt bosszúálló és haragtartó.

A tehetségeket felismerte, felkarolta, velük szakkörön és külön is foglalkozott. Sok diák köszönheti neki sikeres főiskolai és egyetemi tanulmányait, számtalan mérnök, több tucatnyi matematika tanár, de néhány matematikus és fizikus is hálával emlegeti. Vagy huszonöt évig volt munkaközösség vezető. A  tantárgyfelosztásnál, órarendkészítésnél mindig konszenzusra törekedett, a pedagógiai szempontok mellett az egyéni kívánságokat is figyelembe vette, tervezeteit az igazgatók változtatás nélkül elfogadták. Emlékezetesek azok a munkaközösségi, szakköri foglalkozások, amelyekre az ELTE-ről egyetemi tanárokat, oktatókat hívott meg a hatvanas-hetvenes években. (Hangozzon el itt néhányuk neve: Péter Rózsa, Hajós György, Surányi János, Vargha Tamás, Horvai Katalin, Pálmai Lóránt.)

Sümegen végig albérletben lakott, legtovább a Darnay utcában a Kiss családnál, ahol családtagnak számított. Minden hétvégét és a szüneteket is Csornán töltötte. Ő volt a családfenntartó, idős korára vak édesanyja és nagynénje gondozója, ápolója. Soha nem üdült; nyári kikapcsolódást a Matematikai Vándorgyűléseken való rendszeres részvétel, s egyben továbbképzési alkalom jelentett számára, ahol egyetemi társaival is találkozott. A felgyorsult világban nehezen kiigazodó, csetlő-botló volt, a modern technikai eszközökkel, még a zsebszámológéppel is nehezen barátkozott meg; nagyon jól számolt fejben.

Hívő katolikus volt, – életvitele, erkölcsisége ezt hűen tükrözte -, szerencsére ebből nem adódott kellemetlensége, nem volt ellensége, aki feljelentette volna.

Nyugdíjba vonulása után volt osztályainak találkozóira pár évig visszajárt, de utóbb már néhány osztálya Csornán szervezte az összejöveteleket, s ezen volt kartársai közül is részt vettünk, aki Csornán járt, meglátogatta. Néhányunkkal az utóbbi hónapokig rendszeres levelező kapcsolatban állt. Ragaszkodott hozzá, hogy ne csak magunkról, hanem a családról, az ismerősökről és az iskoláról is adjunk hírt.

Nagy aforizma-, magvas idézet gyűjtő volt, leveleihez mindig mellékelt (kézírással!) belőlük, egy-egy szép, kevéssé ismert verssel is megtoldva, de vallásos fohászok, imák, esetenként litániák sem hiányoztak a mappává duzzadt levélből. Egy ilyen általa küldött és moráljára jellemző, Assisi Szent Ferenctől származó idézettel búcsúzom tőle tanítványai és munkatársai nevében, amely egyben nekünk, itt maradottaknak üzenetként, intelemként szolgálhat:

Szeretet legyen ott, ahol ma gyűlölet van.
Megbocsátás, ahol ma bűn.
Egyetértés széthúzás helyett.
Legyen igazság, ahol tévedés van.
Öröm ott, ahol ma szenvedés.
Sötétség helyett hit legyen.”

 

Példaadását, küzdelmét és hitét nem ölhette meg a halál, bennünk él és visszük tovább.

 

Tisztelt, szeretett Kormos Gizella tanárnő, Isten veled, béke poraidra!

 

Nagy Miklós
tanítvány, majd munkatárs